Görög Istenek


    

Kezdetben volt Khaosz és leánya Gaia és a fia Tartarosz. Gaia magányosnak érezte magát és apa nélkül megszülete Uranoszt és Pontuszt. Aztán Gaia a saját gyermekével Uranosszal nemzettek hat Titánt és hat Titaniszt, kik a legkedvesebb gyermekeik lettek. A legifjabb Titán Kronosz volt, aki szövetkezett anyjával apja ellen és megfosztotta őt a férfiasságától, hogy ne szülessen több gyermek. Az égi óriás (Uranosz) óriási üvöltéssel vált el a földtől fájdalmában és lehulló véréből születtek az Erinüszök, a Gigászok és a Meliák. A tengerbe cseppenő véréből született meg Aphrodité. Aztán Gaia szerelembe esett Pontusz irányába, aki szintén az ő gyermeke volt. És így nemzették a tengerek isteneit: Néreuszt, Thanmaszt, Phorküszt, Kétót és Eurübiat. Tartarosz is nemzett gyermekeket Gaia-nak aki a testvére volt, mégpedig Ekidnát és Tüphont, akik további szörnyek szülei lettek, és sokszor támadtak az Olümposzra. Gaia unokái lettek az Olümposzi Istenek, ők Kronosz gyermekei voltak és Rheiáé. Azonban Kronosz egy jóslat miatt elnyelte gyermekeit, mert félt attól, hogy valamelyik gyermeke által fog elveszni. Gaia nem helyeselte fia tettét, ezért segített Rheiának elrejteni a még gyermek Zeuszt, kiből az Istenek királya lett. Így a jóslat mégis megvalósult, mert Zeusz mikoron felnőtt, akkor Métisz segítségével, aki varázsfüvet főzött Zeusznak, hogy azzal pusztítsa el Kronoszt és végleg taszítsa le trónjáról. Zeusznak így sikerült is Métisz segítségével megdönteni Kronosz uralmát. Ezért Zeusz feleségül vette Métiszt és így szülei lettek Pallasz Athénénak. Aztán Zeusz sok idő múlva feleségül vette még Hérát is kivel nagy szerelembe esett. De Héra, Zeusz hűtlenkedéseit nem nézte jó szemmel és ahol csak tudott bosszút állt hűtlen férje szeretőin. Iót tehénné változtatta és böglyökkel kínozta halálra, Alkméné vajúdását késleltette és így borzasztó szenvedéseket okozott neki, fondorlatos tanácsával Szemelé halálát okozta. Rábeszélte Artemiszt, hogy nyilazza le a medvévé változtatott Kalisztót. Így és eképp áll bosszút az Istenek királynője azokon, akik akárcsak a férje közelébe is kerültek. Rettegtek is tőle a halandók. De nem csak a halandók rettegték Hérát, hanem egy pár Istennő is, kikkel Zeusz kalandba bocsájtkozott. Példáúl Thétisz, aki egy szép fiút szült Zeusznak és az Istenek királya megajándékozta fiát egy országgal a földön. Amikor mindez kiderült, akkor Héra hatalmas dühében egy csúf szörnyeteggé változtatta, szarvakkal és patákkal és nagyon rémes ijesztő ábrázattal. Ő volt Pán, a pásztorok Istene. A fondorlat és az ármány minden napos volt az Istenek között, mert szerettek volna egymás fölé kerekedni, de valahogy ez sosem sikerült nekik, mert Zeusz rajtuk tartotta a fél szemét mindig.

  



  
A Dodekatheon-t(jelentése:tizenkét isten) Zeusz, Héra, Poszeidón, Arész, Hermész, Héphaisztosz, Aphrodité, Pallas Athéné, Apollón, Arthemisz, Dyonüszosz, Démétér, alkották, míg az alvilág ura Hádész volt Perszphonéval az oldalán. A történet így szól Hádészról és Perszephonéról. Egyszer midőn Perszephoné a virágos mezőn aludt, Hádész harci szekerén feljött az alvilágból és elragadta magával az alvó Istennőt. Démétér keresni kezdte a lányát és amikor széjjel nézett a világban, akkor az alvilág sötétjében pillantotta meg. Azonnal leküldte Hermészt az alvilágba, hogy hozza vissza a boldogtalan leányt, aki nem evett és nem ivott ez idő alatt semmit sem csak sirdogált. Visszatérésének lehetősége azonban olyan boldoggá tette, hogy elfogadott és megevett egy gránátalmamagot, amit Hádész nyújtott neki.  Ezzel végül is érvényesítette a házasságot: csak az év kétharmadát tölthette anyjával az Olümposzon, az év egyharmadát Hádész mellett kellett töltenie az alvilágban. Leányként Perszephoné mindvégig engedelmes jó kislány, érett asszonyként, a férje mellett azonban az alvilág fenséges úrnője, az alvilágba leszálló élők vezetője, kalauzolója lett.