A 9 múzsa








A múzsák (görögül Muszai : eredeti jelentése 'hegy') a görög mitológiában a mítoszok megtestesítői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, az emlékezés és az improvizáció ihletői. A múzsák első lakhelye az Olümposz alatti síkság Pieria volt, csak később lett Délosz szigetén a Helikon-hegysége, Apollon kultuszának székhelye, utóbb a Parnasszosz-hegy alján Delphoi. Más források szerint vízi nimfák voltak, akik szívesen időztek Helikón és Pieria tiszta forrásai és szépvizű folyói közelében, ezért a múzsák mellett Pieriszeknek is nevezték őket.



       
Érdekességek a múzsákról

Mind a kilec múzsa Zeusz főisten és Mnémoszüné, az emlékezés istennőjének leánya. Zeusz kilenc szerelmes éjszakát töltött együtt Mnémoszünével, melynek gyümölcseként az istennő kilec leányt szült, akik csak az énekléssel és a művészetekkel foglalkoztak és nem gondoltak semmi egyébre.
Kalliopé: Apollóntól, illetve más források szerint Oiagrosz trák királytól született fiai Orpheusz, a görög mítoszok varázserejű dalnoka, Linosz és Ialemosz voltak. Linosz ugyancsak dalnok volt, tehetsége Orpheuszéval vetekedett, ám élete tragikus véget ért: Héraklészt próbálta zenére tanítani de a türelmetlen tanítvány lantjával agyonütötte. Ialémosz beteg lett és nagyon fiatalon meghalt. A mondák szerint Kalliopé az ő halálát énekelte-siratta meg az első panaszdallal.A mondák szerint Kalliopé döntnökként jelent meg Aphrodité és Perszephoné vitájában, amikor egyikük sem akart lemondani a gyermek Adónisz társaságáról. Az istennő úgy tett igazságot közöttük, hogy a szépséges fiúnak az év egyik felét Perszephonéval az alvilágban, másik felét Aphroditéval a földön kell eltöltenie.
Kleio: Pierusz makedón királytól született fia Hüacinth. Egyes források Hümenaiosz anyjaként is megnevezik.Kleiót gyakran papirusztekerccsel, vagy táblácskákkal a kezében ábrázolják.
Erató: Gyakran arany nyílvesszővel ábrázolják, utalásként Éroszra, a szerelem istenére, akinek Erató gyakori kísérője volt és arra, hogy a "szerelem" mindenkit megihlet.Arkasztól született fia Azan.
Euterpé: Euterpét Sztrümon folyamisten termékenyítette meg. Nászukból született fia Rhészosz trák király, aki Trója oldalán szállt harcba, de ahogyan azt Homérosz az Iliászban megénekelte, Diomédesz és Odüsszeusz rajtaütésének áldozata lett.
Melpomené: A művészeti alkotásokon egyik kezében tragikus maszkot másikban kést tartva, koturnuszban – a tragédiában szereplő alakoknak emberfeletti megjelenést kölcsönző, 20–25 cm magas talpú csizmában – jelenik meg. Fejét ciprus korona díszíti.
Polühümnia: Igen komoly, tekintélyes nő – töprengő, meditatív alakját gyakorta ábrázolták hosszú palástban, fátyollal, amint elgondolkodó tekintettel áll és ujját a szája elé emeli. Dicsőséget és halhatatlan hírnevet hoz a költőknek. Polühümniát néhány forrás a geometria, a meditáció és a mezőgazdaság múzsájaként is megemlíti.
Terpszikoré: Egyes mondák szerint Akhelóosztól, a legnagyobb görögországi folyó istenétől született gyermekei a szirének.
Thaleia: Szintén Thaleia a neve a gráciák (khariszok) egyikének, valamint az egyik nimfának is, akinek Zeusztól vagy Héphaisztosztól született gyermeke Palici. E három Thaleia-alak feltételezhetően egy és ugyanaz a személy.
Uránia: Apollóntól született gyermekei Hümenaiosz a házasságkötés istene, és Linosz, a dalnok, akit apja egy versengés közben véletlenül vagy féltékenységből megölt. Nevéből maradt ránk a görög ailinosz „jajszó”. Hümenaiosz is fiatalon meghalt, saját esküvőjén érte utol a halál. Erre utal Pindarosz egy töredéke: „a három halhatatlan múzsa siratja halandó fiait, az egyik Linoszt, az énekest, fájdalmas jajszóval, a másik Hümenaioszt, akit alighogy nászágyához ért, elragadott a sors istennője, a Moira, a harmadik Ialemoszt, akinek erejét fiatalon sorvasztotta el a betegség…”


Az epikus költemények vagy klasszikus görög történetek elején általában megidézik a múzsákat. Ők az alkotó segítőtársai és az igazság kinyilatkoztatói, a költő csupán szócső. A múzsák megidézése eredetileg arra utal, hogy a szerző a poétai hagyományok és formulák szerint alkot. Három klasszikus példa:

             

„Homérosz: Odüsszeia Első ének:

Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott

s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,”


Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol II. ének:

„Ó, Múzsa, nagy szellem, tiéd ez új dal,

ó lélek, aki írod, amit láttam,

nemességed elválik majd ezúttal!”

John Milton: Elveszett Paradicsom I. könyv

„Az ember legelső bűnét, s a tiltott

fa gyümölcséből-kóstolást, amely

halált hozott e földre, kínt reánk,

s kivert az Édenből, míg egy különb

Ember megváltott, s visszahozta üdvünk,

zengd, Múzsa,”

Hésziodosz: A Múzsákról c. költeményében 
"Kezdjük a dalt immár a dalt Helikón Múzsáinak nevével!
Ők lakják e hegyet, Helikón magas isteni ormát, kék,
ibolyásszinű forrás partján kicsi lábbal járják 
táncukat és oltára körül Kroniónnak."