Csodálatos mitológiai lények








A pegazus szó jelentése: (görögül: forrásló)Poszeidón Medúzával, Ókeánosz forrásainál nemzette, mikor még Medúza gyönyörű szép lány volt. De tettéért Aphrodité – mivel Medúza az ő papnője volt – bosszúból megátkozta és rettentő szörnnyé tette, kinek látványától minden halandó azonnal kővé meredt. Pegazus mikor megszületett, akkor azonnal Zeuszhoz repült az Olümposzra, és számára a villámokat és mennyköveket szálította. Pegazust a Múzsák lovának is tekitették, mivel a zenéjük gyönyörűségétől az égbe emelkedett. Patája ütésével Hippokrene forrást kicsalta a földből. Étele nem más volt, mint a tüzes parázs, melyet akkor szeretett enni, ha izzott pirosan. Amikor megette, akkor tüzet fújt tőle. Itala a legtisztább forrásvíz volt, de előfordult, hogy a forrón ömlő láva folyamból is ivott és abból merített magának még nagyobb erőt. A mostani időkben a költők szent lova, melyen ihletetségükben az ég felé emelkedtek az arra predesztinált költők, írók.





 
Réges-régen, mikor Zeusz még csak udvarolt Hérának, akkor ajándékba teremtett neki egy csodálatos lovat, melynek a homloka közepén egy csodaszép csavart szarv volt. A paripa hófehér volt és selymes gyönyörű sörénye és hosszú farka volt. Héra mikor meglátta, akkor azonnal beleszeretett ebbe a pompásan szép álatba és elnevezte Unikornisnak, azaz egyszarvúnak. Unikornisnak, amellett, hogy pazar szép volt sok különleges tulajdonsága és szokása is volt. Először is őt csak tiszta szivű és igaz érinthette meg. Étele nem volt más mint csak az, hogy rácsodálkozott a szép dolgokra és a szépségnek a látványával is jól lakott. Itala a legesleg tisztább vizű forrás vize volt és csakis úgy volt hajlandó inni, ha Héra a tenyeréből itatta meg. A szférák zenéjére légies és könnyed táncot lejtett és boldogságában a nyerítése minden hová elhallatszott. Így teltek unikornis napjai, mígnem Zeusz teremett mellé egy párt, és mikor csikójuk született az szebb és tündöklőbb lett szüleinél is, de ő már annyira kristály tiszta jóságú volt, hogy csakis egy szűznek az érintését tudta elviselni. Ezért a kis unikornist Héra oda adta Pallas Athené-nak, ki szűz istennő volt. Zeusz és Métisz leánya volt ő.Métisz Zeusz első felesége volt. Akkor volt az Unikornis a legboldogabb, mikor Athené ölébe hajthatta a fejét és még akkor, mikor a felhőkön nyargalhatott kedvére.






A főnix 1461 évig él és amikor az idő elérkezik, akkor a fahéjfa ágaiból fészket rak magának. Amikor elkészül, akkor a tollaiból kihúz egyet és felgyújtja a fészket és önmagát is. A halott madár hamvaiból egy új főnix születik újjá, aki az előző madár hamvaiból egy tojást készít magának, melyet ugyancsak egy fahéjfa fészekben a világ legmagasabb hegyén költ ki, hogy a felkelő nap első sugara őt érje először. Tollazata tűztollakból áll és a csőre és körmei aranyból vannak. A szemei mindig olyan színűek, amilyen épp a kedve. Hogyha haragos, akkor fennen röpködve tollait dobálja és mindent tűzbe borít. Ha viszont valakit megszeret és a szeretet könnyeit rá folyatja, akkor annak minden baja-gondja elmúlik és semmi nem éri az arra érdemest.

  

A Főnix kardot a Főnix tollának tüzéből és tizenkét féle nemes ércből kovácsolják. Hosszú éveken át edzik és ettől olyan ereje lesz, hogy mindenen áthatol. Az ékköveket, melyek a kard markolatát díszítik a tengerszem mélyéről felhozott kristályokkal ékítik. A Főnix kardot csakis az a vitéz nyerheti el, kinek szíve nemes és védelmezője a jónak, mert ha igaztalan kezébe jut, akkor a kard azonnal porrá égeti az azt megérintőt. Így tartja ezt a legenda a Főnix szent kardjáról, mit csak minden kétezer évben készítenek az arra érdemesnek.
 

     

Oroszlán testű és sas fejű, sas szárnyakkal csőrrel. Komor magának való volt. Szeretett barátságtalan, kopár, sziklás hegyoldalakon élni és fészket is ott rakott. Tojása kristályhéjú volt és nagyon gondoskodott róla és féltette. Étele a nagy testű állatok voltak, melyre a magasból csapott le, épp úgy ahogy a sas teszi ezt. Kampós csőrével széttépte a prédát és széjjel aprította. Előle nem lehetett elmenekülni. Hűséges volt, mert csak egyszer választott magának párt és ha a párja elpusztult, akkor nem kellett neki új pár többet. A Griff szerette a fényes, csillogó dolgokat és ezért, aki rábukkant a Griff fészkére, ott rengeteg kincset talált, mert a Griff szorgalmasan gyűjtötte. A Griff tolla megszüntette a vakságot, ha a szemet bekötötték vele, akkor a vakság örökre elmúlott. A Griff karomból készült kupába öntött mérgezett ital azonnal elszíneződött, és így megállapítható volt, hogy mérgezett-e vagy sem.Egyszer Nagy Sándor elfogott két Griffet és rabságban tartotta őket. Enni alig adott nekik és éheztette őket, ám amikor a Griffek kiszabadultak, akkor felragadták Nagy Sándort és elrepültek messzire vele és ott ledobták, majd ott hagyták. Hosszú időbe tellett míg vissza talált a táborába és elmesélte viszontagságait, miket az úton átélt vissza jövetben. A Himalája hegyén dobták le és az ottani emberek azóta emlegetnek egy csodás szőke istent, Sikander néven, mert mivel az égből hullott alá a Griffek jóvoltából, így azt hitték az ott élők, hogy az ki leesett az égből csak isten lehet. Ennyi a legenda a Griffekről és Nagy Sándorról, kit még a hódító néven is emlegettek.